Családállítás tapasztalatok - Egy személyes vélemény a családállítás élményéről
Napjainkban se szeri se száma a különböző terápiás és önismereti módszereknek, éppen ezért mielőtt fejjel rohannánk a falnak, ajánlatos elsőként alaposan tájékozódnunk magáról a módszerről. Mert nagyon fontos tudni például, hogy a családállítás nem mindenre és nem mindenkinek jó! Sokaknál előfordul például, hogy nem a családi nehéz sors átvételről van szó. Ilyenkor leginkább az egyéni terápia (pl. pszichoterápia) az elsődleges út, és a családállítás csupán a gyógyulás egyik kiegészítő módszere. Másodszor pedig érdemes megtudnunk mások mit tapasztaltak az adott módszerrel, illetve az adott terapeuta személyével kapcsolatban. A családállítás során ugyanis mindig sarkalatos pont a terapeuta személye, az, hogy mennyire tapasztalt, hogy hogyan kezeli az előtörő akár szélsőséges érzelmeket, feszültséget. Tehát körültekintően, ajánlás alapján válasszunk terapeutát. Ebben a személyes ismeretség mellet az internet is nagy segítséget jelent. Éppen ezért néhány rólam, illetve a családállítás módszeréről szóló, az interneten korábban megjelent cikkből készítettem egy rövid összefoglalót. A családállítás tapasztalatok megismerése előtt azonban fontosnak tartom röviden összefoglalni a családállítás módszerének lényegét:
A Hellinger féle családállítás
A családállítás terápiás önismereti módszer, amely Bert Hellinger, német pszichológus, nevéhez fűződik. A módszer alapvetése, hogy a testi és lelki bajok hátterében tudattalan sorsátvételek vagy saját életbeli történetek állhatnak. A családállítás a nehéz sorsokról szól. Ha „átvett a csomag”, leteheted, ha a tied, akkor is.
A Hellinger féle családállítást kétféle módon lehet elvégezni: csoportban vagy egyéni ülés keretén belül. Az utóbbit nevezzük egyéni állításnak.
Családállítás tapasztalatok
Karafiáth Orsolya személyes problémáira választ keresve többször is, de nem csak nálam járt családállításon. Az alábbiakban a családállításról szerzett személyes tapasztalatait olvashatják:
1.
„...A Hellinger nevével fémjelzett családállítás igen vitatott terápiás módszer, de nem tudok nem hinni az alapgondolatában, miszerint a tágabb értelemben vett hozzátartozóink „nehéz sorsa” hatással van a mi életünkre is. Dr. Pusztai Ildikó csoportján vettem részt (annak idején egy másikon is, de ott nagy problémáim voltak épp a csoportvezetőkkel, egy percre nem tudtak hitelessé válni számomra), és döbbentem tapasztaltam, hogy szinte elfeledett emlékképek élesednek ki bennem a csoportmunka során, és hogy olyan érzetek mozgatnak a mai napig, amik valahonnan nagyon mélyen erednek, már a nyomukba sem tudok érni, mégis képesek megbéklyózni és a cselekedeteimet irányítani, öntudatlanul...”
Forrás:
2.
"...Dr. Pusztai Ildikót többen ajánlották nekem, gondoltam, még egy próbát megér a dolog. Természetesen nem álruhás királylányként mentem, Ildikóval hosszan egyeztettünk előtte, és a csoporttagok engedélyét is kikértük. Mert – ahogy az önismereti csoportoknál is – itt is alapvető fontosságú, hogy amit a csoportban megtudunk, azt nem adhatjuk ki.
„...Elsőként jelentkezem, a problémám a hipochondriám, amitől lassan már létezni sem tudok, a rettegés, hogy szörnyű betegségem lesz, amitől lassan pusztulok majd el. Csaknem két óráig tart az állítás – bár belülről nem tűnik annyinak. Először vázoljuk a problémát egy mondatban. Utána az állításvezető rákérdez az általunk tudott nehéz sorsokra a klánból. Majd – ha mi állítunk – kiválasztjuk a csoportból azokat, akik a klánunk tagjait megjelenítik. Mások állításánál minket kérnek meg hasonló feladatra. Leírva furán hangzik, de a képviselők tényleg elkezdenek mozogni a térben, és végül felvesznek egy alakzatot. Ebben a képben mondódnak ki az alapmondatok, amiket a terapeuta után kell mondanunk...”
„...Nálam végül az „jött ki”, hogy újfent pszichoterápiára lenne szükségem. „Fontos tudni, hogy a családállítás nem mindenre és nem mindenkinek jó – figyelmeztet Ildikó. – Gyakran előfordul, hogy nem átvételről van szó: a kliens élettörténetében nem találunk nehéz sorsot, ám gyerekkorától kezdve hatottak rá a többiek viszonyulásai, amelyek hajlamosították a sérülésekre. Ilyenkor a pszichoterápia az elsődleges út, és az egyéb módszerek, mint amilyen a családállítás is, a gyógyulás kiegészítő módszere lehet.”
Hogy én melyik csoportba tartozom, nem tudnám megmondani. Az viszont világos lett számomra, hogy a legfontosabb a terapeuta, a csoportvezető személye. Az, hogy hogyan kezeli a hirtelen feszültségeket, a megindultságot, és hogy azt is ki tudja mondani, hogy mire nem alkalmas ez a módszer. Varázsolni nem célszerű vele, mert nem arra való.”
Forrás:
